nyomtatható változat

A KÁRTYA TÖRTÉNETE

Kevés olyan dolog van a világon, melynek a feltalálásán annyi nép szeretne osztozni, mint a kártya. Magukénak vallják a kínaiak, az egyiptomiak, az arabok és az indiaiak. Az sincs persze kizárva, hogy több helyen, nagyjából azonos időben is kialakulhatott ez a játék, hiszen a játékszenvedély az emberi természet egyik alapvonása.
Nem is sikerült a szerencsejátékokat semmilyen hatalomnak elnyomnia. Tiltották ugyan, de megszüntetni nem tudták - az újabb korokban ezért aztán inkább állami monopóliummá tették.
Annyit mindenesetre bizonyos, már amennyire az írásos emlékeknek hinni lehet, hogy az európai időszámítás, Krisztus születése előtt jó ezeregyszáz évvel egy kínai császár, bizonyos Sen-Ho talált ki egy festett lapokból álló játékot kedvelt barátnőjének - ez már a kártya őse lehetett.
A kártya ugyanolyan jelképes értelmű hadijáték, mint a keletről származó sakk. Miként ott, úgy itt is különböző csapatok (színek) küzdenek egymással meghatározott rendben (a kártyák fokozatai) szigorúan meghatározott feltételek (szabályok) alapján.
A játék a XIII. században jelent meg Európában. Egyesek szerint keresztes lovagok hozták magukkal, mások a mongol betöréssel, megint mások az arab-mór hatással magyarázzák megjelenését. Annyi bizonyos, hogy a XIV. századra bizonyos körökben annyira elterjedt és olyan népszerűvé vált, hogy már a kártyajáték tiltásáról szólnak a történeti források. Korántsem lehet azonban valami tömeges játékként elképzelni, hiszen az ekkori kártyákat még kézzel rajzolták, festették és csak az igazán gazdagok engedhették meg maguknak egy-egy sorozat elkészíttetését.
Népi játékká akkor vált, amikor a XV. században széles körben elterjedt a fa- és rézmetszés és nagy mennyiségben, olcsóbban elő lehetett állítani. Ekkor már a polgárok egyik kedvenc szórakozásává a kártya vált.
A lapok alapanyaga több papírlapból összeragasztott papírlemez, amelyet pompázatos színekkel, arany és ezüst hátterekkel, művészi miniatúrákkal ékesítettek. Az első kártyák között kör alakúakat is találunk, később azonban elterjedtté vált a téglalap alak.
Az európai kultúrkörökben a három legismertebb kártyafajta a következők:
- a tarokk
- a francia
- a német (ez a kártyafajta adta az alapot a "magyar" kártyának)
A tarokk olasz eredetű ősi alapjait az ó-indiai Visnu tíz estetöltését tartalmazó jelentésében és az egyiptomi varázslatokban gyökereznek. A különféle lapok jelentése, ábrázolása is ennek megfelelően változott a korok során. A tarokk nagyon népszerű a spanyoloknál, portugáloknál. Érdekes azonban, hogy bárhol készítsék is a tarokk kártyát, feliratai mindig francia nyelvűek.
Ma sem eldöntött még, hogy a francia vagy a német kártya a régebb és, hogy melyik hatott a másikra, az mindenesetre meglepő, hogy a francia kőr - német piros, a francia treff - német makk, a francia pikk - német zöld jelei mennyire hasonlítanak egymásra.
A francia kártya rendkívül népszerű egész Európában, hazánkban a römi, a kanaszta és a bridzs révén a második legkedveltebb kártyafajta.